Egy francia csillagász, Alexis Bouvard 1820-ban elkezdett olyan táblázatokat készíteni, amelyek a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz mozgását előrejelzik. Míg a Jupiter és a Szaturnusz számára készült táblázatok beváltak, sehogyan sem tudta előrejelezni az Uránusz helyét. Az Uránusz mozgását figyelve a csillagászok észrevették, hogy a bolygó nem követi pontosan a Newton-törvények által számára előírt pályát.
Az ember fejlődése során eljutott arra a szintre, hogy a természet jelenségeit már nemcsak elfogadni, hanem megmagyarázni, megérteni kívánta. Érdekelte, hogy mitől esik az eső, reng a föld, miért villámlik, és miért fényesek, egyáltalán mik a csillagok. Megfelelő választ nem találva, a természet csodáit szellemeknek, isteneknek, egyfajta Felső Mozgató Erőnek tulajdonították. Ezt az erőt, szellemeiket gyakran a csillagokban, Holdban, Napban vélték felfedezni. Hogy miért? A Nap fényt, életet biztosít a növényeknek, és így az állatoknak is, köztük az embernek.
Nincsenek pontos információink arról, mikor figyelt fel az ember először a csillagos égbolt rejtelmeire. A Nap, a Hold és a csillagok olyan feltűnő objektumok, melyek nyilvánvalóan magukra vonzották az őskori ember figyelmét, aki valószínűleg babonás félelemmel tekintett rájuk. A fényt és meleget adó Nap, a folyamatosan változó, éjszaka világosságot hozó Hold alapvetően meghatározta a kőkorszaki emberek életét. Az első csillagászati felismerések minden bizonnyal az égbolt szabad szemmel látható objektumainak megfigyeléseiből származtak. A Nap, a Hold, a csillagok mind-mind könnyen észrevehető égitestek. A csillagokhoz hasonló, igen fényes bolygók mozgásának észrevételéhez már rendszeres megfigyelések szükségesek. Az időnként megjelenő fényes üstökösöket igen régóta baljós előjelnek tekintették, csakúgy, mint a Nap és a Hold fogyatkozásait.
A Hold -230 fok hőmérsékletű déli felén vízjeget fedeztek fel a NASA tudósai. Csak az érintett kráter - a becslések szerint - még négy milliárd liter vizet rejthet. A víz tiszta jégszemcséi könnyen hasznosíthatóak lennének egy leendő Holdbázis személyzete számára.
A Ludányhalásziban élő Berkó Ernő immár 1111 db új kettőscsillagot fedezett fel. Felfedezései bekerültek a legjelentősebb katalógusba, a WDS-be. Visszatekintve a csillagászat távcső- és műszerfejlesztési eredményekben igen gazdag elmúlt 2-300 évére és a számtalan, mára legendássá vált észlelőre, könnyen támadhat az az érzésünk, hogy a csillagászati megfigyelések hőskorában, az egyre komolyabb műszerek használatával már minden égi objektumot sikerült felfedezni és katalogizálni. Amatőr műszereink számára semmi újonnan felfedezni való nem akad, nem számítva természetesen az égbolt átmeneti jelenségeit, például egy-egy fényes üstökös látogatását vagy egy távoli galaxisban robbanó, viszonylag fényes szupernóvát.